Elhatároztam, hogy némileg visszaveszek az édesítőszerekből.

Cukrot teszek ezentúl a kávémba, teámba. Inkább iszom majd citromos vizet, mint Light Colát. Szinte csak Light Colát iszom ugyanis, s Canderellel iszom a kávém. Tegnap olvastam egy cikket, s most próbálok erről leszokni, mert állítólag szörnyen ártalmas.

Aggaszt, hogy 2 napja nem voltam wc-n, így vettem magvas kenyeret is, merthogy kell a rost, s a jó szénhidrát. Most azt majszolom sonkával és paprikával.

Így persze nem lesz látványos a fogyás, de nem is annyira gyors, mint inkább tartós, vállalható, s élhető életformát keresek. Bár jelen pillanatban a fehér kenyér, s krumpli mentes életforma nem annyira kecsegtető. Dehát látni kell, hogy nincs eredmény, lemondások nélkül.

Este nagy séta volt az Auchanban, majd utána felüléseket, s hasonló finomságokat követtem el. Kéne valami aktívabb testmozgás, de valahogy nem tudom rávenni magam, hogy ugráljak a tv előtt vmi ócska Schorbert "lenézemadagadtakatdeközbenhülyérekeresemmagambelőlük" Norbi edzés programra. Lehet mégis ráveszem magam, hogy a gyerekkel bicajozzunk. Csak ne lenne már mindig olyan sötét és hideg esténként. :-((

Tegnap nem voltam "futni". A hülye Megyeri-hídon történő felújítás miatt 2 órán keresztül mentem hazafelé. Némileg lefárasztott. Az eső is esett.. elvette a kedvem, nemcsak a sétától, de majdnem az élettől is. Viszont nem vacsiztam. Vagy legalábbis semmi tiltott dolgot.. a 2 kanál madártejt nem említve. Este meg inkább lefeküdtem, mintsem hogy ettem volna még valamit. Nem voltam boldog. Ma biztos megmozgatom magam valahogy. Jól fog esni az. Estére kis leves, s korpovit keksz.

Rossz hír: a sütőtökben majdnem annyi a kalória, mint a burgonyában. Ergó majdhogynem tilos. Kitolás! ÚÚÚÚÚgy imádom. :-((

De arik vagytok, nem is gondoltam, hogy valaki még a régiek közül figyelemmel kísér, hátha megszólalok!

Thiaa, ügyi vagy! 110 kg.. de jó is lenne nekem is ott tartanom! Pénteken 117.9 kilót mutatott a mérleg, de ma reggel megint 118.6 kg volt. Szemétség. Pedig próbáltam tartani magam. Dehát a semmihez képest bármit is ettem, az már sok volt. S hát azért bele-bele kóstoltam a hülye madártejbe is, mit a férjemnek kellett csinálnom.

Pozitív eredmény viszont, hogy a múlt héten a szombat kívételével mindennap voltunk sétálni a kisfiammal. Először még húzódszkodtam, próbáltam kitérni előle, de szerencsére -utasításaimnak megfelelően - nagyon erőszakosan követelte ígéretem betartását. Végül már volt, hogy én unszoltam, menjünk.. mert jól esett a mozgás. Tegnap az erdőt jártuk. Édes, amennyire tud lelkesedni érte.

Kaja ügyileg továbbra is tartom, hogy mellőzöm a cukor, a kenyér és a krumpli féléket. Rizst meg amúgy is ritkán eszünk. Husi salival, vagy savanyúsággal.

Édesség: gyümölcs joghurt sovány túróval. Tök olyan, mint a Milli féle túrós finomság.

Tegnap meg tököt sütöttem. Isteni lett!

Az nem nagyon tetszik, mikor a férjem szól, hogy ezt tán nem kéne.. meg mit tudom én. Pedig mondjuk aznap először ettem valamit. (Este 6-kor egy gyümölcsjoghurtot.)  Nehezen viselem, mikor meg akarják mondani, hogy mit lehet, s mit nem. Pláne ha olyan mondja, aki életében, még sosem fogta vissza magát semmiben. (Lásd a napi 2 doboz cigarettáját.)

Na mindegy. Kitartok és folytatom.

Törölni akartam a blogot, hisz olyan régen nem jártam már itt, de inkább folytatom.

A héten kezdtem el újra a kúrát. Most, hogy majdnem megint 120 kg lettem, pedig megfogadtam, hogy soha a büdös életben még egyszer nem megyek fölé. 119,8-nél észre is vettem magam. Hurrá! Jobb későn, mint soha!

Egész nyáron ki sem látszottam a munkából, stresszből. Enni ettem, nem fogyóztam, mégsem híztam semmit. Sütöttem sütikét, s isteni finomakat ettünk hétvégente. A mérleg mégis mindig nyugtatott: nincs gáz, nem jönnek vissza a kilók. Az ideg megtette a hatását, bármit ettem, nem látszódott. Igaz lefelé sem haladtam, de a problémáim közüll a fogyókúra tünt a legkevésbé fontosnak.

Most azonban, hogy kicsit nyugisabb lett minden, egyből elkezdett a mérleg is felfelé mászni. Pikk-pakk feljött az a nehezen leadott 5 kg.

Szóval neki álltam újult erővel, koncentráltan.

Karácsonyig 105 kg-ra szeretnék lemenni, majd ott megpihenve végre 100 kiló alá menni az új évben.

Esténként kisfiammal sétálni járunk. Futni ugye ekkora súllyal nem tanácsos, szobabiciklire nem bírom rávenni magam, hát erőltetett menetben sétálok, ő meg biciklizik mellettem. Mondtam neki, hogy legyen erőszakos. Ha esetleg nemet mondanék, addig nógasson, míg rá nem vesz, s ne törödjön vele, ha nemet mondanék..  Remek, szófogadó gyerek. Nincs mese, menni kell vele!

Sajnos beszállt a játékba a férjem is, most már ketten nógatnak. Ennek kevésbé örülök, bár lehet értékelnem kéne, hogy végre ő is ösztönöz, támogat. Mégha a főzésnél is gondolna rám, csuda boldog lehetnék.

Mostanában azt vettem észre, hogy jól megvagyunk. Már nem akarok válni, nem akarom megcsalni. Jó otthon. Jó velük. Régen a kövérség és a fogyás is egyfajta menekülés volt. Kövérség: mert így nem kellek senkinek, s legalább nincs esélyem sem elhagyni őt. Fogyás: jól lefogyni és otthagyni.

Most végre magamért akarom tenni, s ez egy teljesen új perspektíva.

Remélem sikerül. Nagyon bízok benne.

Mostanában alig van időm netezgetni, ez meg is látszik a bejegyzések gyakoriságán. Ne hari. Igyekszem majd mostanában kissé összeszedni magam.

Thiaa, vigyázz magadra ott a messzi távolban! S aztán majd meséld el, ha visszajöttél, hogy sikerrel jártál-e. Addig igyekszem majd én is valami eredményt produkálni.

Hungary vs. USA? :-))

Egyáltalán nem fogyok semmit. Önmagában tehát ez nem elegendő.

Úristen, hogy találtok rám? Persze, hogy írhatsz, Liuska, megtisztelsz vele. De ne adjatok ekkora felelősséget nekem. A magaméval sem bírok. Én totál egy helyben toporgok. Tanácsot tőlem aztán ne reméljetek, hisz fogalmam nincs, hogy mit tegyek.

Most ezzel a szénhidrát diétával próbálkozom, mert ez legalább nem tiltja a kávét, ehetek husit salival, tejtermékekkel. Vannak dolgok, amikről nem bírok/akarok lemondani. Próbálom tartani magam, de közben meg gyűlölöm azokat a misspi..kat, akik a hülye 40 kilójukkal mondogatják, hogy "Jaj, szénhidrátot nem eszem!" Igyekszem nem ilyenné válni, de most jobb híjján megpróbálom.

Az hogy 116 kg vagyok az elmúlt 1 hónap ellenére is az felér egy kisebb csodával, s egyáltalán nem nekem köszönhető.

Ha valakit követni szeretnétek, akkor ott van Dundolka. Ő aztán tényleg elismerendő. Ügyes, elhivatott, céltudatos, s a mi a legfontosabb: eredményes. Ellentétben velem.

Mostanában igencsak zaklatott életet élek, ezért is tudok ide is ilyen keveset jönni. A túlhajszolástól is remélek pár kiló minuszt, bár azt olvastam, hogy a nemalvás hízlal. Szóval ki tudja. Tán épp öngólt rúgok vele. MIndenesetre nem fogyókúrás célzatból pörgök és nem alszom, csak egyszerűen mostanában kicsit stresszes az életem. Szerencsére csak munka fronton. Legalább a magánéletem most már rendben van.

Egyébként 168 cm vagyok. Arányosan vagyok nagy, hisz mindenhova adott a Jóisten. Van bőven fenék, mell, has, comb, felkar, s mindehez erős láb, hogy bírjam a terhet. Zavar a hátamra tekeredett kígyó, a nagy hájas hasam, a löttyedt mellem, a karfiol seggem, a renyhe combom. Egy szerencsém van, hogy a kéz és lábfejem nem óriási.  Hurrá. Ja, s a tokám is fogyóban. :-)

Végre felmerészkedtem a mérlegre. 116 kg-ot mutatott. Ergó az 1 hónap kihagyás alatt alig jött vissza valami, viszont lentebb sem ment a mérleg. Tekintsük hát lépcsőnek ezt az elmúlt pár hetet, mint a leadott kilók megőrzésére szánt idő.

Most azzal próbálkozom, hogy kiiktatom a szénhidrát nagy részét az étkezéseimből. Hátha.

A féladagokat próbáltam, de nem ment, hisz ahogy a közmondás is tartja: evés közben jön meg az étvágy.

Hát itt tartunk.

Kedves Evelin, dehogy adom fel!

Az elmúlt napokban rendbe tettem az életem egy darabját, s vele tán a házasságomat, a közös jövőnket. Egy iszonyatos nagy nyomás alól szabadultam fel ezáltal, s így hiszem, sokkal könnyebb lesz a folytatás.

Mindazonáltal ne várjatok rám. Példaképnek pocsék vagyok. :-)

Azt sem tudom, hogy merre kéne tovább menni a fogyókúrák útvesztőjében. Csak hogy lépni kell. Ötleteket várok a levelesládámba. :-) Nincs is nekem olyan.

Nyilván nem lepődik már meg senki, hogy a nagy hallgatás oka az volt, hogy nem igazán tartottam magam semmihez, ezért aztán nem is írtam. Ez van.

Rájöttem egy dologra ezzel a 3 óra utáni nem evéssel. Hosszú távon nem kivitelezhető. Márpedig én olyan kúrát keresek, amit aztán életformaként lehet élni.

Muszáj leszek változtatni. Az elmúlt pár napban, köszönhetően némi érzelmi labilitásnak, sikerült megint totálisan felborítani az egész hülye kúrámat. Már a fehér nadrágban sem kapok levegőt, szóval be kell húzni a kézi féket, s gyorsan ki kell találni valami vészforgatókönyvet, különben veszélybe kerül az egész eddig elért eredmény, amit ugye nem akarunk.

Tegnap utána néztem a nagy dirrel-durral beharangozott Gastroyal féle zsírégető klub kínálta menüsornak. ClassFM-et hallgatok ugyebár. Nyilván csábítóan hangzik számomra is a zsírégető pizza, vagy a palacsinta, kinek ne hangzana? A heti menü ára azonban igencsak borsos. Az alap verzió 1800 Ft, a Full Max étrend 2200 Ft. Ami ugye egy napi ár, tehát 15400.- egy hétre, s 61.600.- egy hónapra. Ha ehhez még hozzáveszem egy, idézem "a fogyókúra hatékonyságát jelentősen fokozó italcsomagot", mely szintúgy kb. 1500/nap, akkor a heti full extrás csomagom kijön potom 103.600.- forintból. De király!  A fizetésem fennmaradó részéből meg épp, hogy ki tudnám csengetni a rezsit, s akkor még hitelről és egyebekről még nem is beszéltem. Baromira nem nekem találták ezt ki. Szóval hacsak a Gastroyal nem akar nekem felajánlani egy havi adagot amolyan szuper tesztként, csak hogy népszerűsítsem a diétáját, tekintettel az olvasóim számára (mind a negyvenre) asszem le kell róla mondanom, s maradok a hagyományos (ócsó) diétánál.

Őszintén szólva akár a TB is támogathatná, hiszen népbetegség a kövérség, mely mint ugye köztudott komoly egészségügyi problémák forrása. Tehát egy-egy ilyen kúra szimpla prevencióként is felfogható lenne. Végülis mi a szarért fizetem a TB-t, ha nem ezért?

Nem dobálózni kell a statisztikákkal, hogy világvezetők vagyunk az elhízásban, hanem tenni ellene. Ez a business nyilván egy magán tulajdonban lévő cég reklám fogása, s saját haszna van, mely ugye nem tartozik az államra. Ok. Ellenben miért nem lehet a diétás termékek árát olcsóbbá tenni, ezzel is elősegítve a statisztikák javítását. Miért a Floriol a drágább olaj? Vagy miért van arany árban az Oliva olaj? Miért a pulykamell/csirkemell a drágább, s nem a zsírosabb combja (ami még ízletesebb is)?

Nem tudom mit akarok ezzel. Nyilván nem lázadozhatok önmagamban. Csak olyan elkeserítő, hogy az ember még csak ki sem próbálhatja, mert nem fussa.

Mindenesetre lépnem kell valamifelé. Erősebbnek és határozottabbnak kell még ennél is lennem! Így vagy úgy, de május végére 110 kg alá kell mennem! Nincs mese!

Elhatároztam, hogy változtatok a dolgokon. Új stratégiát választok. Reggelre kis barna kenyér felvágottal, sok zöldséggel. Ebédre és vacsira valami könnyű sali vagy leves. Így nem lesz az az érzés, hogy lemaradok mindenről. És a torna... elengedhetetlen! Legalább hetente 3x. Ennek így működnie kell!

Oké, belefértem a fehér gatyába, hurrá, ez tök jó! De most már jöhet a következő lépcső: a barna ruha.:-) Szülinapomra már abban kell pompázni! Nincs fagyi, nincs rágcsi, nincs tészta, nincs fehér kenyér, se rizs, de zöldség és gyümi mehet, bármikor (étsd 3 után is!). És meg kell tanulni sokat inni, többek között zöld teát minden ízesítés nélkül! Napi 2 liter indulásnak, aztán feltornázni 3-ra!

Harcra fel!

Jó ez a fehér nadrág, nyilvánvalóan haladok.. de baromi lassan. Míg tegnap sugárzóan viseltem a jól megérdemelt dicsőséget szimbolizáló fehér nadrágot, addig mára mindebből a tündöklésből semmi sem maradt. "Legyek türelmes." Nem vagyok. Basszus! Már rég 110 kilónál kéne járnom, ehelyett továbbra is csak 115 körül toporgok. Hogy lesz ez így szülinapomra 105? Megmondom előre: sehogy. Aztán megint elmúlik a nyár anélkül, hogy felvehetném a csini ruhámat, vagy hogy emberi külsőt öltenék. Tökre jól éreztem magam a bőrömben. Érzem a változást. Alakul a testem, mégha csak lassan is, de látni a változást... Erre megnéztem magam egy, a mostani hétvégén készült fotón és mit láttam? Ugyanaz a kövér nő nézett vissza rám, aki voltam még a csillogás és a fehér nadrág előtt. Kurvára nem változik semmi. Egyáltalán nem lettem csinosabb, vékonyabb, csak én éreztem úgy!

Míg nem leszek 50 kiló, addig csak egy senki vagyok. Márpedig annyi sosem leszek.

Mit gondoltok miben jöttem ma dolgozni? Bizony, bizony a fehér nadrágomban!!! Abban a bizonyos fehér nadrágban, amelybe eddig nem fértem bele. Nemhogy a cipzárt fel tudtam húzni, de még levegőt is kapok benne! Na, hát ezt is megéltem. Haladok. Ha nem is nagy elánnal, de haladok. Érdemes kitartani és folytatni! Lassan azért egy-egy elismerést is be-bevasalok, így talán már jön a kellemesebb rész. :-)

Hétvégén nagyon büszke voltam magamra. Nagy baráti összejövetel volt nálunk, telve az asztal mindenféle rágcsival, s én mégsem ettem, még egy falatot sem. Hősként ünnepeltem magam. :-))

Ellenben jelenleg nem nagyon látszik semmi. Menstruáció előtt állok, így duzzadt a hasam, állandó teltségérzetem nem derít fel, de nyugtatom magam, hogy ez csak a menzesz miatt van, hisz én nagyon ügyesen tartottam magam a kitűzött célhoz, s így idővel meg lesz az eredménye. Nyugi. Kitartás! Jobbat úgy sem tehetek!

Most már el kell indulnia a folyamatnak, azaz a kilóknak lefelé. Legalábbis nagyon remélem!!!

A héten elég elfoglalt leszek. Egésznap talpon kell majd lennem, szombat-vasárnap is, így úgy határoztam, hogy a héten kicsit szigorúbb leszek magamhoz. Éhezni nem akarok, mert ugye nem lehet, de azért csak óvatosan, s próbálok a héten kb 2 kilót leadni, s 113,5 kg-ra lemenni!

A héten nem is nagyon lesz időm blogolni, mert nem leszek gépközelben. Szóval, mindkét olvasómat üdvözlöm, s kitartást nekik!

Sikerült a húsvétet túlélnem, pedig apóséknál töltöttünk 2 napot is, s még ott sem szegtem meg a 3 órás fogadalmat, azaz, hogy 3 óra után már semmit sem eszem.

1 alkalommal azonban, húsvét hétfőn, anyukáméknál megettem 1 darab mákos rétest. Szánom-bánom, de kötelező volt. Ugyanis Imádom!!! :-) Na, mindegy, hősiesen csak 1 darabot ettem. Férjem nagyon számonkérő volt, hogy hogy gondolom én ezt, hiszen tilos. E van.  (Szándékosan z nélkül írva.)

Na, de haladok. Nem méricskéltem magam azóta, de kitartok, s ennek előbb-utóbb meg lesz az eredménye.

Vettem szombaton egy nadrágot magamnak. 38-as. Kínai számozás, nem kell félreérteni, ez valami dagi méret, extra-extra-extra large, viszont eddig csak 40-est vettem, szóval mi ez, ha nem haladás??? Mondjuk.. levegőt még nem nagyon kapok benne, de részletkérdés. :-))

Reggel 114.9-et sikerült kiimádkoznom a mérlegből. Kijelenthetjük: haladok.

Továbbra is tartom magam, s 3 óra után már semmit sem eszem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy már fél 2-től sem, hiszen akkor szoktam ebédelni.

Nem mondom, hogy könnyű, de ki lehet bírni. Csak szokás kérdése. Bízom benne, hamar megszokom, mert bizony rohadt nehéz.:-)))

Továbbra is nehézség, hogy még mindig senki sem tett megjegyzést, hogy bármi változást is látna rajtam. Pedig ez iszonyat sokat lendítene a dolgon, bár persze most is azt hiszem megteszek minden tőlem telhetőt érte. De azért...

Na, de egy a lényeg. Folytatni kell. Tényleg előny ebben a kúrában, hogy nem enged kilengést. Nem szabad és kész. Még egy kis ezt, vagy azt sem. Semmit. Én, aki gyűlölöm a kalória számolgatást, a barna kenyeret, a sok folyadék bevitelt. Itt viszont mindez szükségtelen.

Ami nehézség: 1 kis popcorn beiktatása az étrendbe. Hacsak nem matiné előadásra megyek moziba, s nem váltom ki a reggelit popcornnal, akkor bíz elköszönhetek a mozizás közbeni popcorn zabálástól. :-)) De ez nyilván amúgy sem nagyon fér bele egyetlen fogyókúrába sem. Pechemre.

Ehelyett inkább igyekszem a csuda szép ruhákra és az ámuló tekintetekre koncentrálni, melyben hamarvást részem lesz. :-))) Ez még a legfinomabb vajas popcornnál is többet ér!

Köszi a kommenteket. Thiaa kitartás. Remélem beválik az új por.

Tartottam magam az elhatározásomhoz, s 3 után egyáltalán nem ettem semmit. Fura mód egész könnyen megbírkóztam vele. Erőt ad a tudat, hogy bár most nem ehetem meg, de holnap majd igen. Rendszerint másnap már annyira nem is kívánom. Így, hogy nincsenek kiskapuk nem követek el nagy gigszereket. Régebben hajlamos voltam, ha mással nem salátával, vagy kukoricapehellyel teli zabálni magam, mondván ártatlan, ebből annyit ehetek, amennyit csak akarok. S tettem is így, míg ki nem pukkadtam. Most viszont a semmit nem nagyon tudom másként tálalni, bár azt mind megehetem.:-)) Nem eszek és kész. Még egy falatot sem, semmit. Nem ülök a fiúkhoz a vacsorához, s végre, 1 hónap után lassan ők is elkönyvelik ezt, s nem nyaggatnak.

Hétvégén a férjem fagyit kívánt. A gyerek beteg volt, én meg ugye fogyózók. (Ráadásul 3 óra után voltunk, tehát abszolúte semmi kibúvót nem találhattam.) Szóval végülis engedtem, elvittem őket: férjem fagyizott, a gyerek meg a kedvenc túrós-gyümölcsös sütimet majszolta két pofára. Én meg ültem közben mellettük, a nagy semmi felett, s rájöttem, ez még nem a világ vége. Így aztán túl nagy lelkierőt nem is igényelt az önmegtartóztatás. Ügyes voltam!

Tegnap meg barátaink jöttek, s pattogatott kukoricát csináltam nekik. Imádom. Imádom. Imádom. Mégsem ettem belőle, még egy szemet sem. Egyszer elindult a kezem - szinte öntudatlanul - ámde még útközben észrevettem, megálltam, s letettem a kezem magam mellé. A barátnőnk nem szólt, csak rám mosolygott együttérzően. Erős vagyok.

S tudom,  csak pár nap telt, de erősebbnek érzem magam. Nem éhezem. Jól elvagyok. Tegnap bár másodikat is engedélyeztem magamnak az ebédhez, mégis beértem csak szimplán egy levessel.

Na mindegy. Meglátjuk mit hoz a jövő. A barátunk szerint, akitől ezt a módszert kaptam, kb. 2 hét kell a szervezetnek mire beáll erre a diétára, s onnantól kezdek majd fogyni, de akkor állítólag heti 2 kilót. Kíváncsi leszek. Egyenlőre a fránya 115 kg alá nem sikerült mennem. Szóval nagyon izgulok.

Ma este igyekszem majd megint bezacskózva bicajozni, hadd menjenek le a centik legalább. Hétvégén a mozgás, mint sport elmaradt. Volt ellenben kertészkedés jó sok. Szombaton negyed 9-kor úgy ájultam be az ágyba, hogy az nem igaz.

Na hát.. itt tartok.

Ma reggel elhatározásra jutottam, amikor mégiscsak ráálltam a mérlegre, s láttam, hogy egy deka sem ment le az utóbbi 2 hétben, sőt. 1 kilót visszacsúszott.

Nem jól csinálom hát, amit csinálok. Így aztán eldöntöttem, kipróbálom a barátunk által javasolt módszert, s délután 3-tól semmit sem eszek. Fogalmam nincs, hogy hogyan fogom kibírni, de muszáj leszek.

A jó az egészben, hogy reggelire lehet enni egy (vagy max) két zsemlét. Végre! Bár nem igazán szoktam reggelizni, de most állítólag kénytelen leszek, mert délután 3 után majd megéhezek. Hát.... erőt és egészséget hozzá!

Ma végre be tudtam gombolni a fehér nadrágot! De! Sajnos a cipzárt még nem tudtam felhúzni, úgyhogy annyira még nem lehet örülni.

Tegnap azonban sikerült teljesítenem az előírásokat, s befóliázva tekertem a szobabiciklin. Iszonyat sokat kiizzadtam, így ezt most már kötelezővé fogom tenni.

Amúgy nehéz kitartani, mert még senkitől nem kaptam visszajelzést. A férjemnek is hiába sírtam tegnap, hogy mennyire nem haladok, még véletlenül se mondta volna azt, amit igazából hallani akartam, hogy most miért mondok ilyet, hiszen máris látszik...

Nem.. csak, hogy legyek türelmes. Fasza.

Na mindegy. Jobbat úgy sem tehetek. Lassan elfogadja, hogy nem vacsizok velük, vagy hogy legalábbis mást eszek. De nagyjából ennyi. Ez az én harcom. Magamnak kell megvívni.